Ugye hányszor eszünkbe jutott már egy-egy esős, borús napon, hogy milyen jó is lenne megváltoztatni az időjárást?! Süssön a nap, legyen szélcsend és kb. 25 fok. Nos, nemcsak a mi fejünkben járt ilyen gondolat, hiszen már őseink is foglalkoztak esőcsinálással, így nem meglepő, hogy több kormány már a 40-es évek óta időjárás-módosítási programokat indított. Az Egyesült Államok kormánya olyannyira bízott a kifejlesztett módszereikben, hogy katonai eszközként is bevetették az időjárás-módosítást.
A vietnámi háborúban szigorúan titkos Popeye hadművelet során, 1967-1972 között avatkoztak be Dél-kelet Ázsiában a természet menetébe. Céljuk a monszun idény meghosszabbítása volt, különösen a Ho Si Mihn-ösvény területén. Ezzel a módszerrel az USA katonai beavatkozását támogatták. A művelet során eső előidézésére irányult tevékenységük és a monszun idény kiterjesztésére. Az Egyesült Államok akkori védelmi minisztere Robert S. McNamara tisztában volt a nemzetközi tudományos közönség felháborodásával, de ennek ellenére folytatták az időjárás-módosítás katonai alkalmazását.
De miért is volt érdeke a hadseregnek az esős idő meghosszabbítása? A Pentagon célja az volt, hogy az esőtől felázott utakon nehezebbé váljon az ellenség közlekedése. A súlyos fegyverszállító teherautók így elakadhattak az úton, nőtt a földcsuszamlás veszélye és a gázlók is eltűntek a folyók áradása miatt.
A katonák az 54. Időjárás felderítő csapatban három C-130 Hercules és két F-4C Phantom repülőgépről szórtak ezüstjodidot és ólomjodidot a felhőkre, ezzel segítették elő a csapadékképződést. Bár éves szinten közel 3,6 millió dollárt költöttek a hadműveletre, teljes bizonyossággal nem lehetett kimutatni hatását. Ugyan egyes vélemények szerint az átázott talaj miatti hátráltatás érezhető volt az ellenség mozgásában.
Egészen 1974-ig titkosítva volt a Popeye-hadművelet anyaga, majd miután ezt feloldották irónikus módon éppen az USA kezdeményezte 1976-ban az ENSZ nemzetközi egyezményét, mely tiltja az időjárás-módosítás katonai célú felhasználását.